SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tiszadob

A Dadai alsó járás községében a zsidók az 1736-os összeírásban egy családdal szerepeltek. Lélekszámuk 1784–1785-ben 21, 1836-ban 67, 1848-ban 53, 1870-ben 111, 1880-ban 162, 1890-ben 152, 1910-ben 145, 1920-ban 146, 1930-ban 101 volt, 1941-ben pedig 71 izraelitát és egy kikeresztelkedett zsidót írtak össze. Az ortodox hitközségnek volt zsinagógája, Chevra Kadisája és rituális fürdője is. 1885-ben a hitközség a büdszentmihályihoz csatlakozott.

1944-ben a fiókhitközségben 72 főt tartottak nyilván, köztük 14 adózót, 13 pedig munkaszolgálaton volt. A gondnok Stark Hermann, anyakönyvvezető a tiszadadai Briszk Jakab volt. A közösség mindössze templomszolgát alkalmazott.

1944. április 14-én a zsidókat az éjszaka közepén felverték, és beköltöztették a zsinagógába. Másnap szekereken átvitték őket Nyíregyházára. Semmit nem vihettek magukkal, még élelmet sem. A gettóban négy napig voltak összezsúfolva, majd gyalog át kellett menniük Harangodra, ahol egy hónapon át tartották őket bezárva. Május 20-án a tábort kiürítették, lakóit gyalogosan visszavitték a nyíregyházi vasútállomásra, ahonnan Auschwitzba indították őket. A településen 1949-ben 6 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap