SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tiszaeszlár

A Dadai alsó járás helységében lévő sírkövek tanúsága szerint már a 17. század közepe táján laktak Tiszaeszláron zsidók; a településnek 1736-ban 1 család, 1836-ban 14, 1848-ban 29, 1870-ben 116, 1880-ban 138, 1890-ben 72, 1900-ban 70, 1910-ben 94, 1920-ban 50, 1930-ban 61, 1941-ben pedig 64 izraelita lakosa volt.

A hitközség 1860-ban alakult, de a templom már az 1810-es években megépült. A faluban rituális fürdő is működött. A település híressé, de inkább hírhedtté vált 1882-ben az ún. tiszaeszlári vérvád miatt. 1885-ben a hitközség a tiszalökihez csatlakozott. Ugyanekkor a tiszaeszlári hitközséghez társultak a környező tanyák (Hangács, Sóstó) kis zsidó közösségei.

1944-ben az ortodox mozgalomhoz tartozó fiókhitközségben 53 volt a zsidók létszáma, egyetlen tag sem fizetett adót, a gondnok pedig Goldstein Gábor volt. A közösség csak metszőt alkalmazott.

1944. április végén a zsidókat az éjszaka közepén felébresztették, és beköltöztették a zsinagógába. Másnap szekereken átvitték őket Nyíregyházára. Május 5-én Tiszaeszlárról kérelemmel fordultak a nyíregyházi polgármesterhez, amelyben az állt, hogy az érintetteknek tudomására jutott, hogy a gettóból gazdasági munkák elvégzésére megbízható zsidókat lehet igényelni, ezért Eszlárra is kértek 15 zsidó munkást. Nem tudjuk, hogy a kérésnek lett e foganatja, azt viszont ismerjük, hogy az eszlári zsidók a nyíregyházi gettóból a beszállításuk után két héttel gyalog átmentek Simapusztára. Ott tífuszjárvány tört ki, a halottakat a táboron belül temették el, de a temetésen rabbi nem lehetett jelen. Május végén a gyűjtőtáborból gyalog a nyíregyházi vasútállomásra terelték a lakókat, és Auschwitzba vitték őket.

A világháború után a hitközség nem alakult újjá. A túlélők a lakosság nyílt ellenszenve miatt elköltöztek. Tiszaeszláron 1949-ben mind-össze két személy vallotta magát izraelitának. A vérvád idején elhíresült zsinagógát lebontották, a zsidó temetőt pedig felszántották.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap