SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

TISZALÖK

Az első zsidók a 17. század elején érkeztek a kisvárosba. A zsidó temető legrégibb sírjai is abból a korból származnak. A Dadai alsó járás székhelyén a zsidók 1736-ban egy családdal voltak jelen. A településen 1784–1785-ben 53, 1836-ban 394, 1848-ban 372, 1870-ben 563, 1880-ban 556, 1890-ben 436, 1900-ban 473, 1910-ben 495, 1920-ban 428, 1930-ban 405, 1941-ben pedig 362 izraelitát és 3 kikeresztelkedett egyént találtak.

A zsinagóga 1840-ben épült. A közösség a szakadást követően az ortodox mozgalomhoz csatlakozott, 1877-től volt anyahitközségként regisztrálva. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, rituális fürdője, nőegylete, segélyező egylete (Gemilut Cheszed) és hédere. Rabbit, templomszolgát, metszőt és három tanítót foglalkoztatott. Az alkalmazottak a hitközség saját épületében laktak. A településen 1878-ban zsidó népiskola nyílt. 1885-ben a tiszalöki ortodox hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Báj, Csobaj, Prügy, Taktakenéz, Tiszadada, Tiszaeszlár, Tiszaladány, Tiszatardos) kis zsidó közösségei.

Az első világháborúban 17-en estek el. A kommün alatt Tiszalökön forradalmi egységet szerveztek, amelynek az egyik zsidó tanító is tagja volt. A települést 1920-ban román csapatok szállták meg, és az egység tagjait letartóztatták. A tanítót elbocsátották az állásából.

1940-ben a hatóság 30 olyan menekült családot talált, akiknek iratai nem voltak rendben. Az ilyen személyek csak reggel tíz óra után mehettek vásárolni. Az egyik nő megszegte az előírást, letartóztatták, és 3 gyermekétől elszakítva Kistarcsára internálták, ahol halálra kínozták.

Tiszalökre 1941-ben lengyelországi menekültek érkeztek. 1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A keleti fronton közülük 40-en az életüket veszítették. A kisvárosba 1943-ban munkaszolgálatos század érkezett.

1944 márciusában a németek letartóztatták az agg rabbit és a metszőt, és véresre verték őket. Április elején az anyahitközség elnöke munkaszolgálatos volt, így a hitközséget Goldberger H. Hugó elnökhelyettes vezette; a vallási vezető Fried Áron alrabbi volt, anyakönyvvezetővel akkor nem rendelkeztek. A közösség 4 személyt alkalmazott, elemi iskolája és Chevra Kadisája volt. Az 1944. áprilisi összeírás szerint a helyi zsidók száma 345 fő volt, köztük 68 adózó.

A felmérés pillanatában a pusztulás képe már előrevetült, hiszen azt a megjegyzést fűzték a kérdőívhez, hogy a községet a zsidók nem hagyhatják el, délután 5-től reggel 8-ig az utcára sem mehettek ki, vagyis számukra kijárási tilalom lépett életbe. Pészah után valamennyi zsidónak be kellett költöznie a zsinagógába. Másnap a csendőrök szekereken átvitték őket Nyíregyházára, ahonnan később Auschwitzba hurcolták őket. A szerelvény Kassán megállt, és akkor kiszedték a tehervagonokból azoknak a holttestét, akik útközben haltak meg. A halottak között volt a rabbi is.

A haláltáborból többen visszatértek. Az 1949-es népszámlálás szerint 39 izraelita élt a településen, s a szintén abban az évben végzett felmérés szerint a hitközségnek 43 tagja volt, köztük 12 adózó, mert egy másik helység zsidói is hozzájuk tartoztak. A megcsonkított családok többsége csak rövid ideig maradt a régi lakóhelyén, így a hitközség az 1950-es évek végére megszűnt. 1963-ban csak három zsidó maradt a településen, ők vegyes házasságban éltek.

Az 1941-es népszámlálás szerint a Dadai alsó járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

  • Báj (4; 952),
  • *Büdszentmihály (684; 11 996),
  • *Csobaj (13; 1195),
  • *Polgár (488; 15 167),
  • *Prügy (20; 1920),
  • Taktakenéz (12; 1277),
  • *Tiszadada (157; 3334),
  • *Tisza-dob (71; 4279),
  • *Tiszaeszlár (64; 3754),
  • Tiszaladány (13; 1478),
  • *Tiszalök (362; 5633) és
  • Tiszatardos (10; 701).
  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap