SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

GÁVA

A Dadai felső járás székhelye. A gávai zsidók már az 1770-es összeírásban szerepeltek. A településen 1784–1785-ben 29, 1836-ban 84, 1848-ban 127, 1870-ben 207, 1880-ban 274, 1890-ben 222, 1900-ban 197, 1910-ben 169, 1920-ban 194, 1930-ban 186, 1941-ben pedig 163 izraelita lakott.

A gávai közösség 1852-től volt anyahitközségként regisztrálva, 1854-től a környező községek izraelita felekezetű tagjainak anyakönyvezését is itt végezték. A hitközséghez, amely 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, 1885-ben csatlakoztak a környező települések (Balsa, Kenézlő, Viss, Zalkod) kis hitközségei is. A zsidók kezdetben imaházban imádkoztak, majd 1870 körül zsinagóga épült. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, nőegylete, segélyező egylete, hédere és talmud-tórája. A gyerekek az állami népiskolába jártak.

A fehérterror idején megtámadták a zsidó házakat és boltokat, és időlegesen több zsidó család is elmenekült a faluból, de a helyzet hamarosan normalizálódott. 1938-tól a zsidók sorsa nagyon rosszra fordult. A köztisztviselőket elbocsátották, az iparengedélyeket visszavonták. 1939-ben cionista kör alakult, de alapítóját letartóztatták, és egy teljes évet ült fogházban. 1940-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra Kisvárdára. Onnan egy részüket átvitték Észak-Erdélybe, ahol repülőteret építettek. 1942-ben Ukrajnába vitték őket, ahonnan közülük szinte senki sem tért vissza.

1944 áprilisában 178 zsidó élt a településen, 33 volt az adózók száma. Akkor a hitközséget végrehajtó bizottság vezette, a helyettes anyakönyvvezető rabbi Teitelbaum Lajos volt, a közösség rajta kívül még egy személyt alkalmazott, s templommal rendelkezett.

1944 áprilisában a gávai zsidókat a nyíregyházi gettóba hurcolták, ahonnan Varjúlaposra kerültek; később Auschwitzba szállították őket.

A munkaszolgálatot 6 férfi, a lágert 7 férfi és 8 nő élte túl. A túlélők a zsinagógát romokban találták, a 7 tóratekercs a frigyszekrényből eltűnt. Megpróbálták újjászervezni a hitközséget, de a keresztény lakosság ellenszenvet mutatott irántuk, így lassan elköltöztek a faluból. A településen 1949-ben még 9 izraelita élt. A hitközség épületeit később eladták. Gáván 1963-ban már egyetlen zsidó sem lakott.

Az 1941-es népszámlálás szerint a Dadai felső járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

*Balsa (19; 1718),

*Buj (101; 3490),

*Gáva (163; 3210),

*Ibrány (232; 7043),

*Kenézlő (31; 2211),

*Paszab (55; 1438),

*Rakamaz (118; 5497),

Tímár (5; 2006),

*Tiszabercel (111; 2790),

Tiszanagyfalu (12, 2213);

*Vencsellő (55, 3554);

*Viss (13, 1328) és

Zalkod (6; 868).

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap