SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tiszabercel

A Dadai felső járás helységében 1784–1785-ben 38, 1848-ban 181, 1870-ben 204, 1880-ban 188, 1890-ben 145, 1900-ban 136, 1910-ben 133, 1920-ban 116, 1930-ban 115, 1941-ben pedig 111 izraelita hitű személy élt. A közösség temploma a 18. század végén épült, a temető legrégebbi sírkövei 1780-ból származnak, a Chevra Kadisa 1820-ban már működött. 1854-től volt anyahitközségként regisztrálva. 1885-ben a berceli hitközséghez csatlakoztak Buj, Ibrány és Paszab kis zsidó közösségei.

1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. Többségük életét veszítette a keleti fronton. Az 1944. április első felében készült összeírásban a település Paszabbal együtt szerepelt, akkor 129 zsidót számláltak meg. Mindkét közösség az ortodox mozgalomhoz tartozott. Az elnökök Klein Adolf és Schweiger István volt, az anyakönyvezést a tiszaberceli Fried Ede végezte. 1944 áprilisában a zsidókat a nyíregyházi gettóba vitték, ahonnan később Auschwitzba juttatták őket.

A maroknyi túlélő megpróbálta újjászervezni a hitközséget. A közösségnek 1949-ben még 11 tagja volt, ebből 5 adózó, de a hitközség a következő évtizedben megszűnt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap