SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírtass

A Kisvárdai járás településén az Eszterházy család védnöksége alatt már a 18. században letelepedtek a zsidók. A faluban 1747-ben 4 adózó, 1770-ben 15, 1784-ben 18, 1836-ban 150, 1848-ban 151, 1870-ben 260, 1880-ban 210, 1890-ben 301, 1900-ban 365, 1910-ben 316, 1920-ban 325, 1930-ban 248 zsidó élt, 1941-ben pedig 186 izraelitát és 8 zsidónak minősülő személyt írtak össze.

A hitközség a 19. század elején jött létre, akkoriban építették meg az első templomukat is. 1868-ban az ortodox irányzat mellett foglaltak állást. 1885-ben a hitközség a kisvárdaihoz csatlakozott. Akkoriban a hitközséghez tartozott Berkesz (9 fővel), Szikszaj (7 fő) és a környékbeli tanyákról még mintegy 10 zsidó. 1910-ben új templomot emeltek. Más intézményeik is voltak: a rabbinátus, a Chevra Kadisa, a héder, és ismert jesivát is fenntartottak. 1900-ban izraelita elemi iskolát építettek.

Az első világháborúban öt zsidó halt hősi halált, ám a világháború után a lakosok a zsidó „nyerészkedők” boltjait megtámadták, kifosztották, s a lakóházakat is kár érte. Az 1919-es proletárdiktatúra után a rabbit és a hitközség vezetőit internálták, és csak egy hét múlva engedték szabadon.

1941-ben 40 fiatal férfit behívtak munkaszolgálatra, a keleti frontra irányították őket, ahol 31-en haltak meg. Amikor 1942-ben a faluban levetítették a Jud Süss című filmet, az indulatok elszabadultak, beverték a zsidók házainak ablakait. Egyesek még a zsidóság kitelepítését is követelték.

1944-ben, a németek bevonulása után kijárási tilalmat rendeltek el, s a korlátozás ideje alatt egyesek a zsidó üzleteket fosztogatták. Pészah nyolcadik napján itt is végrehajtották a gettósítási rendeletet, a helybéli templomuk udvarában gyűjtötték össze a zsidókat, kivéve három vegyes házasságban élőt. Három napig voltak a templomban, majd április végén Kisvárdára vitték őket, ahol tíz napig a településen kívüli faraktárban voltak elszállásolva. Onnan került a mintegy 170 ember a kisvárdai gettóba, ahonnan savuot ünnepén a halálvonat első útján Auschwitzba vitte őket. Az első transzportot két nap múlva a második csoport is követte. Ott pusztult el a hívekkel együtt a rabbi, R. Elimelech Segal Löwi is.

A munka- és megsemmisítő táborok felszámolása után 5 nő és 2 férfi jött vissza, 14 férfi pedig munkaszolgálatosként vészelte át a népirtást. Házaikat addigra már kiutalták a helybelieknek, a templomukat és a rituális fürdőt lerombolt állapotban találták. A lakosság ellenségesen fogadta őket. A faluban 1946-ban 31, 1949-ben 14 izraelita élt. Az utóbbi esztendőben végzett felmérés szerint azonban az ortodox hitközségnek 16 tagja volt, adózó viszont egy sem. Néhány év múlva Nyírtasson már egyetlen zsidó sem élt, valamennyien elhagyták a települést.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap