SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Szabolcsbáka

A falu a Kisvárdai járásba tartozott; 1770-ben 5, 1784-ben 15, 1836-ban 54, 1848-ban 62, 1870-ben 132, 1880-ban 122, 1890-ben 119, 1910-ben 121, 1920-ban 103, 1930-ban 83, 1941-ben 74 izraelita vallású lakta.

A zsidó hitközség Kisvárdához tartozott, zsinagógájukat a 19. század második felében építették. Működtették a hédert, a mikvét, s volt Chevra Kadisájuk is.

Az első világháború után rövid ideig az antiszemitizmussal kellett szembenézniük, majd a vihar elvonult, hogy később még erősebben térjen vissza. A zsidótörvények után a templomot és a zsidó házakat gyakran dobálták meg kővel, ablakaikat betörték.

1944 márciusában SS alakulatot helyeztek el Szabolcsbákán, ez bátorította a Nyilaskeresztes Párt helyi aktivistáit, hogy a zsidók boltjait és házait kifosszák. 1944 áprilisában az ortodox fiókhitközség tagjainak száma 79 volt, semmilyen tisztviselőjük vagy alkalmazottjuk nem volt, a zsinagógájuk rossz állapotban volt, istentisztelet tartására nem volt alkalmas.

Április végén minden zsidónak be kellett költöznie a zsinagógába, onnan szállították át őket a kisvárdai gettóba. Május utolsó napjaiban történt a gettó kiürítése, akkor Auschwitzba kerültek.

A háború után nyolcan tértek vissza. A lakosság ellenségesen fogadta őket, az elrabolt holmikat nem akarták visszaadni, sőt többeket megvertek, egyik zsidót meg is ölték. A többiek véglegesen elhagyták a falut. A településen 1949-ben izraelita vallású személy már nem élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap