SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírábrány

A Ligetaljai járás községe. 1836-ban 8 zsidót említenek az akkor még Szent-György-Ábrány néven ismert településen. 1840-ben 22, 1880-ban 131, 1900-ban 152, 1910-ben 157, 1920-ban 112, 1930-ban 167, 1941-ben 197 az izraelita és egy a kikeresztelkedett zsidó.

A hitközség kezdetben a szentmihályfalvaihoz tartozott, majd 1885-ben a nyíracsádihoz csatlakozott. Az első zsinagóga 1890-ben, az új 1928-ban épült. A hitközség metszőt foglalkoztatott.

Az 1944-es összeíráskor 177 zsidó élt a településen, köztük 28 adózó. A hitközség ortodox fiókhitközségként működött, a gondnok Rosenfeld Sándor volt, az anyakönyvezést a nyíracsádi anyakönyvvezető rabbi, Lichtenstein Ábrahám látta el. Rajta kívül a közösség egyetlen embert alkalmazott.

Pészah után a hatóságok a nyírábrányi olajprés területére költöztették a 200 nyírábrányi zsidót, és oda hurcolták a környező települések (Bánház, Deszkás, Vindics) zsidó lakosait is. Egy idő után megérkezett a magyar csendőrség, és a tábort kiürítette, lakóit pedig átvitte Nyíregyházára. Később onnan Simapuszta és Varjúlaposra kerültek. A csendőrök a jómódú zsidókat addig ütötték, amíg azok meg nem mondták, hogy hová rejtették el értéktárgyaikat. Június 4-re a tanyákat fokozatosan kiürítették, és az összes zsidót visszavitték Nyíregyházára, ahol a vasútállomáson már vártak rájuk az Auschwitzba induló szerelvények.

A 25 túlélő a zsinagógát épségben találta, azonban a temetőt feldúlták, és a sírköveket összetörték. A hitközség nem alakult újjá. A hazatért zsidók később a zsinagógát eladásra hirdették, a görög katolikus egyház vette meg az épületet, elbontották, használható anyagát pedig beépítették saját templomukba. A településen 1961-ben már csak 3 zsidó élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap