SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyíracsád

A Ligetaljai járásban fekvő faluban a zsidók már az 1736-os megyei összeíráskor 5 fővel szerepeltek. A faluban 1774-ben 4 család, 1784–1785-ben 14, 1840-ben 31, 1880-ban 171, 1900-ban 165, 1910-ben 239, 1920-ban 222, 1930-ban 210, 1941-ben 198 fő volt izraelita.

A közösség az 1850-es években jött létre, első rabbija Rosensamen Herman volt, ő az 1908-ban bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Zsinagógájukat 1860-ban építették. A nyíracsádi anyahitközség az ortodox mozgalomhoz tartozott. A hitközség jesivát és talmud-tórát tartott fent, és az 1920-as években megépült a rituális fürdője is. A nyíracsádi zsidók közül az első világháborúban 30 fő vett részt, közülük 6 lett hősi halott. A fehérterror idején a tömeg kifosztotta a zsidók boltjait, és a péntek esti ima közben kővel bezúzta a zsinagóga ablakait.

A húszas évek végén a hitközség lélekszáma mintegy 200 fő, akik közül adófizető 35 volt. Nyíracsádhoz tartozott még három község is. Akkoriban a közösséget Kisziel Lichtenstein rabbi és Róth Vilmos hitközségi elnök vezette.

1938 után az itteni zsidók helyzete is megváltozott. Iparengedélyeiket bevonták, földjeiket kisajátították és szétosztották. 1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, egy részük elpusztult a keleti fronton. 1944 márciusában a Nyilaskeresztes Párt helyi pártszolgálatosai gondoskodtak arról, hogy egyetlen zsidó se szökhessen ki a faluból.

1944 áprilisában az ortodox anyahitközségben 199 zsidót regisztráltak, köztük 30 adófizetőt. A hitközség élén Klein Dezső állt, az anyakönyvvezető rabbi Lichtenstein Ábrahám volt, rabbival nem rendelkeztek, de tanárt és kisegítő metszőt alkalmaztak.

Április 15-én a zsidókat az éjszaka közepén kiparancsolták a házaikból, és beköltöztették a zsinagóga udvarára. Másnap reggel megérkezett a magyar csendőrség, és a zsidókat szekereken átvitte Nyíregyházára, majd később onnan Harangodpusztára. Ott a zsidók hetekig szenvedtek az éhségtől, és rettegtek a csendőröktől. Május 20-án a zuhogó esőben vissza kellett gyalogolniuk a nyíregyházi vasútállomásra, ahonnan a vonatok Auschwitzba indultak. Egyik csoport fiatal nőt a lengyelországi táborból továbbvittek dolgozni Németországba.

46 munkaszolgálatos túlélte a háborút, hála parancsnokuknak, aki megtudván, hogy közelednek a németek a táborhoz, gyorsan eltávolította a zsidókat, akikre különben a biztos halál várt volna. A Németországba vitt fiatal nők közül is többen életben maradtak, és visszatértek a faluba. A túlélők újjászervezték a hitközséget, rendbe hozták a zsinagógát és a feldúlt temetőt. A hitközség 1949-ben 46 taggal rendelkezett, két helység is a működési területéhez tartozott. A hitközség a következő évtizedben a tagok fogyatkozása miatt megszűnt, néhányan alijáztak.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap