SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírbéltek

A Ligetaljai járáshoz tartozó községben már 1721-ben egy zsidót regisztráltak. A helységet 1747-ben 3, 1784–1785-ben 7, 1836-ban 17, 1870-ben 91, 1880-ban 108, 1890-ben 163, 1900-ban 183, 1910-ben 170, 1920-ban 121, 1930-ban 128, 1941-ben 147 izraelita és 2 zsidónak minősülő ember lakta.

A hitközség a 19. század elején alakult meg, 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a nyírbátorihoz csatlakozott. Volt Chevra Kadisája, zsinagógája, talmud-tórája, hédere és mikvéje. A hitközség metszőt és templomszolgát foglalkoztatott. 1900-ban új zsinagóga épült a régi helyén, 1927-ben pedig segélyező egylet alakult. 1940-ben a régi temető megtelt, és akkor a hitközség második temetőt alakított ki.

Az első világháborúban több helyi zsidó is elesett. 1942-ben két zsidót letartóztattak és internáltak, többé senki nem látta őket. Abban az évben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A keleti frontra küldték őket, többségük elesett. 1943-ra a zsidók közül többnyire csak a nők, az öregek és a gyerekek maradtak a faluban. 1944 áprilisában 117 zsidót írtak össze, sem egyházi, sem világi vezetőjük nem volt.

1944. április 17-én a zsidókat átvitték Nyíregyházára, majd egy héttel később Harangodra. Ott egy hónapon át szinte étlen-szomjan szenvedtek, miközben a csendőrök árkokat ásattak velük, amelyeket azután ismét be kellett temetniük. Május 20-án visszavitték őket Nyíregyházára, ahonnan valamennyiüket Auschwitzba szállították.

A munkaszolgálatot 5 férfi, a náci tábort 4 férfi és 10 fiatal nő élte túl. A túlélők a temetőt feldúlva, a zsinagógát romokban találták, s a 11 tóratekercsnek is nyoma veszett. A hitközség nem alakult újjá, a zsidók lassanként elhagyták a falut. A településen 1949-ben még 7 izraelita lakott.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap