SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírgelse

A Ligetaljai járásban elterülő helységben 1747-ben 4 fő, 1770-ben 3 család, 1784–1785-ben 17, 1836-ban 42, 1844-ben 50, 1848-ban 126, 1870-ben 145, 1880-ban 130, 1890-ben 109, 1900-ban 138, 1910-ben 106, 1920-ban 100, 1930-ban 52, 1941-ben 64 ember volt izraelita vallású.

A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, 1885-ben a balkányihoz csatlakozott. Volt Chevra Kadisája, hédere és mikvéje. A zsinagóga a 19. század második felében épült, addig imaházban gyűltek össze. A zsidó gyermekek az állami népiskolába jártak. Sok zsidó fiatal a közeli települések jesiváiban folytatta tanulmányait.

1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, közülük senki nem tért vissza.

1944 áprilisában az ortodox fiókhitközség 64 főt számlált, köztük 10 adózót. Egyetlen alkalmazottjuk Lichtenstein Kisziel, a balkányi anyakönyvvezető rabbi volt, aki a településen is ezt a feladatot végezte. Az összeíráskor megjegyezték, hogy a hitközségi tagok közül 9 fő munkaszolgálaton van. Pészah után a gelsei zsidókat a nyíregyházi gettóba, majd onnan Harangodpusztára vitték, ahonnan májusban Auschwitzba szállították őket. Az 5 túlélő a zsinagógát megrongált állapotban találta. 1949-ben csak 3 fő élt itt az egykori közösségből. A településen 1963-ban egyetlen zsidó sem lakott.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap