SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírmihálydi

A Ligetaljai járásba tartozó faluban a zsidók 9 fővel már az 1747-es összeírásban szerepeltek. A helységben 1770-ben 3 családot, 1784–1785-ben 20, 1836-ban 82, 1848-ban 108, 1870-ben 122, 1880-ban 137, 1890-ben 115, 1900-ban 104, 1910-ben 109, 1920-ban 87, 1930-ban 74, 1941-ben pedig 51 izraelitát mutattak ki.

A hitközség a 19. század második felében alakult meg, és akkor ortodoxnak nyilvánította magát, majd 1885-ben a balkányihoz csatlakozott.

Az első világháború után sok fiatal elköltözött a városokba. 1942 végén a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, családjaik kereső nélkül maradtak. Az összes zsidó üzletet és műhelyt bezárták.

A fiókhitközségben 1944-ben mindössze 43 zsidó élt, akiknek anyakönyvezését a balkányi Lichtenstein Kisziel anyakönyvvezető rabbi végezte. Az ekkor készített felméréskor megjegyezték, hogy a hitközség teljesen megszűnt, vagyonát, illetve ingatlanjait a zsidótörvény értelmében kiigényelték.

1944 áprilisában a helyi zsidókat a nyíregyházi gettóba, majd Harangodpusztára vitték, ahonnan május 20-án Auschwitzba indították őket. 1949-ben csak 3 izraelita élt a településen.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap