SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

NAGYKÁLLÓ

A Nagykállói járás székhelye egykoron a vármegyeszékhely szerepét is betöltötte. Itt működött a vármegye legrégebbi hitközsége. 1736-ban egyetlen család, 1747-ben 11 zsidó, 1754-ben 7 zsidó család adózott, köztük egy tanító és az 1752 óta itt élő rabbi, 1770-ben 22, 1784–1785-ben 66, 1836-ban 693, 1848-ban 610, 1870-ben 645, 1880-ban 627, 1890-ben 682, 1900-ban 782, 1910-ben 906, 1920-ban 1060, 1930-ban 977 zsidó lakta. A településen 1941-ben 869 izraelita és 15 kikeresztelkedett élt.

A hitközség a hagyomány szerint háromszor pusztult el, de mindig újjászerveződött. A 18. századból négy rabbi nevét ismerjük. Sokáig itt volt a vármegye egyetlen hitközsége, később a hírneves „csodarabbi”, Taub Eizik Izsák révén vált ismertté a település. Ő honosította meg a haszidizmust Magyarországon. Őt 1781-ben választotta meg a Szabolcs vármegyei zsidó közösség a megye főrabbijává, s az is maradt haláláig, 1821-ig. 1782-ben talmud-tórát alapított, a hédert és a jesivát is a rabbi kezdeményezésére hozták létre.

Egyes adatok az első zsinagóga alapítását 1790 tájára teszik, más vélemény szerint 1800-ban a megrongálódott régi templom helyén avatták fel a „Nagytemplomot”. 1814-ben a Betegeket Gyámolító Egylet, 1815-ben a Chevra Kadisa is létrejött. A temető magas, falazott kerítésének vaskapuján – a belső oldalon – az 1836-os évszám olvasható.

A kállói zsidóknak az 1848–1849-es szabadságharcban vállalt szerepét Klapka György tábornok is kiemelte. 1855-ben jelentősen fejlesztették a zsidó iskolát, de aztán pénzhiány miatt az oktatás sokáig szünetelt. A tanítás 1890-ben indult meg újra az izraelita iskolában. 1924-ben bővítették a templomot, és új iskolát építettek. A zsinagóga a református harangtorony közelében, a főutcából nyíló keresztirányú Hunyadi utca saroktelkén állt.

1944 áprilisában az ortodox anyahitközségnek 810 tagja volt, adózóinak száma 124 fő. A hitközség élén Mandel Herman elnökölt, az anyakönyv vezetését Löwy Adolf látta el, rabbijuk nem volt. A hitközség 10 alkalmazottat fizetett, köztük 3 tanárt. Volt Chevra Kadisa, működött volna az Izraelita Szegényalap is, ha az alapítvány vagyonát képező csaknem 30 holdnyi területet 1943-ban az Országos Vitézi Széknek nem lettek volna kénytelenek bérletbe átengedni, ellenértéket azonban a hitközség ezért nem kapott. A hitközség ingatlan vagyonát a lakóház, az iskolaépület, a templom és a rituális fürdő képezték.

A német megszállás után bekövetkező zsidóellenes intézkedéseket dobolás és falragaszok útján Nagykállóban is közzétették. A rendeletek betartását a zsidó családokat látogató községi hivatalnokok, az ezzel megbízott tanítók, leventeoktatók vagy idősebb leventék ellenőrizték, akiket néha csendőrök vagy egyenruhás pénzügyőrök kísértek. Azoknak, akiket megbízhatatlanoknak minősítettek, naponta a csendőrőrsön kellett jelentkezniük.

Egyik visszaemlékező 1944. április 14ét jelölte meg a zsidók összegyűjtésének kezdeteként, egy másik érintett szerint viszont április 16-án, vasárnap, kora hajnalban csendőrök verték fel az alvókat. Az idegenből idevezényelt csendőrjárőröket 11 hivatalos civil is kísérte. A zsidók negyedórát kaptak, hogy a legszükségesebbeket összecsomagolják. Az ékszereket, értékeket elvették, az ajtókat lepecsételték. A lakásukból kirángatottakat a fegyveres csendőrök a zsidó iskola udvarába kísérték. Az utcákon egyenruhások hemzsegtek, sok volt köztük a próbacsendőr. Az iskola előtt és azon túl lovas csendőrök sora és a csendőrök által használt, az úttesten keresztben álló két személyautó zárta le a közlekedést. Az iskolával átellenben lévő udvarra is zsidókat kísértek be. Oda főleg a fiatal és a középkorú férfiakat terelték, különválasztva őket családjuktól. Sok embert már az összegyűjtés során fa görbe bottal és gumibottal megvertek. Az udvaron lévők között egyre nőtt a nyugtalanság, amit a bot- és puskatusütések sem csillapítottak le, ezért a csendőrök néhányszor a levegőbe lőttek. Ez hatott.

Egyik csendőrtiszt helyettes az iskola lépcsőfeljáróján állva kihirdette, hogy akik a nevüket hallják, azokat személyi motozásnak vetik alá a tanári szobában és az igazgatói irodában. Felajánlotta, hogy aki a lépcsőfeljárónál elhelyezett asztalra rakja eldugott pénzét, ékszerét, az a motozást elkerülheti. Többen ennek eleget tettek, de közülük sokakat mégis megmotoztak, de még ennek előtte megvertek a csendőrök. Polgári ruhás csendőrnyomozók is jelen voltak a történtekkor, az értékek felkutatására irányuló vallatást egy kassai csendőrnyomozó, Trencsényi József végezte.

Amikor a kirendelt szekerek megérkeztek, azokra a gyerekeket, a betegeket, a gyermekes és az idős asszonyokat felültették, a többieknek a szekerek mögött, gyalogosan kellett a nyíregyházi gettóba vonulniuk. A szekeres gazdák, a fogathajtók, a kocsisok között voltak olyanok, akik a lovak abrakostarisznyáiban ennivalót hoztak az utasaiknak, vagy átadták azt, amit általuk küldött a zsidók szomszédja, ismerőse. A nagykállói zsidókat három csoportban tudták Nyíregyházáig kísérni, a kállóiak menete előtt és mögött a környező községek hasonló zsidó oszlopai vonultak. A rendre lovas csendőrök vigyáztak.

Auschwitzban és más haláltáborokban, valamint a munkaszolgálatban 1941–1945 közötti években egykorú összeírás szerint 962 nagykállói zsidó ember halt meg. Nagykálló egyik legnevesebb zsidó szülöttje, Ámos (Ungár) Imre festőművész, aki Budapesten és Párizsban tanult, s akire Marc Chagall művészete is hatott, többéves munkaszolgálat után, 1945-ben német haláltáborban pusztult el.

A 98 túlélő újjászervezte a hitközséget. Nagykállóban az 1949. eleji népszámlálás 66 izraelitát mutatott ki, s egy akkoriban végzett felmérés szerint a hitközségnek 72 tagja volt, köztük 21 adófizető. A következő évtizedben a szervezet megszűnt.

Az 1941-es népszámlálás szerint a Nagykállói járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

  • *Balkány (417; 7387),
  • *Biri (20; 1448),
  • *Bököny (103; 3441),
  • *Érpatak (24; 3144),
  • *Geszteréd (40; 2347),
  • *Kállósemjén (101; 4636),
  • Kiskálló (7; 965),
  • *Nagykálló (869; 9863),
  • *Napkor (185; 3584),
  • *Szakoly (70; 3063) és
  • *Újfehértó (1359; 15 154).

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap