SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Napkor

A Nagykállói járáshoz tartozó községben a zsidók már az 1747-es összeírásban 3 adózóval szerepeltek. A településen 1784–1785-ben 48, 1836-ban 31 fő, 1848-ban 54, 1870-ben 123, 1880-ban 87, 1890-ben 93, 1900-ban 132, 1910-ben 131, 1920-ban 129, 1930-ban 206, 1941-ben 185 izraelitát és 1 kikeresztelkedettet írtak össze.

A hitközség a 19. század második felében alakult, volt zsinagógája, talmud-tórája, Chevra Kadisája és temetője, metszőt, tanítót és templomszolgát foglalkoztattak. 1885-ben a nagykállói hitközséghez csatlakoztak.

1941-ben mintegy 30 fiatal férfit behívtak munkaszolgálatra, ők a keleti frontra kerültek. 1944 áprilisában 157 zsidó élt a kongresszusi irányzathoz tartozó fiókhitközségben, közülük 21 fizetett adót. Gondnokként a néhai Klein Áront nevezték meg, mindössze egy metszőt alkalmaztak.

1944 pészahja után a helyi zsidóságot is összegyűjtötték, majd csendőri kíséret mellett, szekereken az orosi útra terelték, ott volt a gettó. A vonultatáskor a csendőrök nem engedtek senkit a zsidókhoz szólni, közeledni, megfenyegették a lakosságot, hogy aki segíteni próbál, az is a menetoszlopba kerülhet. Az orosi útról a varjúlaposi gyűjtőtáborba kerültek, majd onnan Auschwitzba.

A munkaszolgálatot 8 férfi, a koncentrációs tábort 7 fiatal nő élte túl. A visszatértek még a bútoraikat is nehezen tudták visszaszerezni. Mivel a zsinagógájuk a háború alatt megrongálódott, hamarosan lebontották.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap