SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Szakoly

A Nagykállói járásba tagolódott községben 1770-ben 3 zsidó család élt. A települést 1784–1785-ben 5, 1836-ban 28, 1848-ban 69, 1870-ben 109, 1880-ban 76, 1890-ben 115, 1900-ban 114, 1910-ben 120, 1920-ban 125, 1930-ban 76, 1941-ben pedig 70 izraelita és 3 zsidónak minősített lakta.

A szakolyi közösség a szakadás után az ortodox mozgalom egyik anyahitközségeként működött, és 1885-ben a balkányihoz csatlakozott. A zsinagóga 1890 körül épült.

1938-at követően a zsidók iparengedélyeit bevonták, földjeiket kisajátították. Számos zsidó kereskedő a feketepiacon talált megélhetést, de a rendőrség szinte mindegyikükre lecsapott. A kereskedőket börtönbe zárták, és később internálták. 1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra.

1944-ben, a zsidók összeírásakor 50 személyből állott a hitközség, közülük 10 volt az adózó. Az anyahitközség elnöke Fülep Kálmán volt, az anyakönyvezést a balkányi Lichtenstein Kisziel rabbi látta el. Rabbi nem volt, a hitközség két embert alkalmazott; volt templomuk, metszőlakásuk és temetőjük.

Pészah után a zsidóknak be kellett költözniük a zsinagógába. Két nap múlva megérkezett a csendőrség, és a zsidókat átvitték Nyíregyházára, ám előtte mindent elvettek tőlük: a pénzüket, az ékszereiket, a jobb minőségű cipőket, még az élelmiszerrel tömött batyuikat is. A nyíregyházi gettóban akkora volt a zsúfoltság, hogy járványveszély fenyegetett, ezért a zsidók nagy részét átvitték Harangodra és Simapusztára.

Május 20-án és 22-én a csendőrök visszavitték a táborban lévőket a vármegyeszékhely vasútállomására, ahonnan Auschwitzba indultak. A településen 1949-ben 10 izraelitát írtak össze.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap