SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

BAKTALÓRÁNTHÁZA

A Nyírbaktai járásnak nevet adó község ilyen néven 1931. január 1jétől létezik, akkor egyesült Nyírbakta és a szomszédságában fekvő Lórántháza. Nyírbakta már az első világháború idején járásszékhely volt. Baktán 1747-ben 11, 1784–1785-ben 18, 1836-ban 36, 1848-ban 46, 1870-ben 156, 1880-ban 159, 1890-ben 149, 1900-ban 98, 1910-ben 193, 1920-ban 179, 1930-ban 211, 1941-ben 189 izraelita és egy kikeresztelkedett személy lakta.

A hitközség a nyírmadai rabbinátushoz tartozott, a hívek mély vallásosságukkal tűntek ki, sok fiatal elhagyta a települést, és olyan helyre költözött, ahol nagyhírű rabbik tanításait hallgathatta. Intézményei és egyesületei: a templom, a temető, a rituális fürdő, a Chevra Kadisa, a Gemilut Cheszed és az iskola. 1885-ben a lórántházi hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Nyírjákó, Nyírkércs stb.) kis hitközségei is.

Az 1941-es népszámlálás szerint a Nyírbaktai járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

*Apagy (105; 2390),

*Baktalórántháza (189; 2700),

*Besenyőd (28; 918),

*Laskod (23; 1101),

*Levelek (100; 2098),

*Magy (31; 859),

*Nyíribrony (19; 1448),

*Nyírjákó (71; 1110),

*Nyírkércs (19; 804),

*Nyírmada (503; 4331),

*Ófehértó (132; 2927),

*Őr (65; 1514),

*Petneháza (62; 1819),

*Pusztadobos (84; 1432),

*Ramocsaháza (90; 1585),

*Rohod (104; 1389)

és *Vaja (172; 2783).

1941-ben kéttucatnyi fiatalt hívtak be munkaszolgálatra. 1944-ben az ortodox fiókhitközségnek 151 tagja volt, 23-an fizettek adót. Saját rabbival nem rendelkeztek, az anyakönyvvezető rabbi a nyírmadai Jungreisz Jakab volt. A közösség alkalmazásában akkor a rabbi, a metsző és a templomszolga állott, korábban melamedet (tanítót) is foglalkoztattak. A baktai zsidókat 1944 pészachja után a kisvárdai gettóba vitték, ahonnan május végén Auschwitzba kerültek.

A háború után 5 férfi tért haza a munkaszolgálatból és 12 nő az auschwitzi haláltáborból. A nyírjákói zsidók akkoriban átköltöztek Baktára, így erősítve egymást és a zsidó közösséget.

Templomukat a hazatérés után sértetlenül találták. Néhány évig még a lehetőségek szerint vallásos életet éltek, 1947-ben még működött az ortodox hitközség, de két év múlva már nem. A településen 1949-ben 15 izraelita élt, a templomot akkoriban bontották le.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap