SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírmada

A Nyírbaktai járás legnépesebb települése, ahol először 1721-ben tűnt fel egy zsidó. 1784-ben 84, 1836-ban 90 fő élt itt, akkor már zsinagógájukat is említették. A helységet 1848-ban 169, 1870-ben 437, 1880-ban 425, 1890-ben 499, 1900-ban 480, 1910-ben 566, 1920-ban 539, 1930-ban 531, 1941-ben 503 izraelita és 2 zsidónak tekintett ember lakta.

1780 körül már rabbija volt a helyi zsidóságnak, a 19. század közepén pedig már rabbija, metszője és zsinagógája is. Az anyahitközség és a Chevra Kadisa 1860-ban alakult, amikor telket vásároltak a temető számára. A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát. A hitközség rabbit, metszőt, templomszolgát foglalkoztatott. Volt segélyező egylete, nőegylete, óvodája. A zsidó oktatás minden szintje képviseltetve volt: héder (1870-től), jesiva, talmud-tóra. A jesivát 1899-ben alapították. 1897-ben zsidó elemi iskola is működni kezdett. A hitközséghez tartozott Nyírbakta, Jákó, Őr, Vaja, Lórántháza, Rohod és Pusztadobos. A közösségnek saját rabbija volt, két tanítót, három vallástanárt (melamed) és egy temetői dolgozót alkalmazott. Az eredeti zsinagóga és az iskola 1892-ben leégett, elpusztult a hitközség iratanyaga is.

A közösség 14 első világháborús mártírral rendelkezett, a mártírok számát a második világháború idején bőven lehetett növelni, mivel 1940-től innen is munkaszolgálatra vonultak a kijelölt korosztályok.

1944 áprilisában az ortodox anyahitközségbe 437 egyén tartozott, ebből 68 adózott. Elnökük nem volt, mert a felmérés pillanatában az új választás előkészületei folytak. Az anyakönyvvezető rabbi Jungreisz Jakab volt, rabbit nem találtak. A hitközség öt embert foglalkoztatott. Még akkor is működött a Chevra Kadisa és a talmud-tóra.

1944. április 19-én a nyírmadai zsidókat a zsinagógába, illetve az iskolába gyűjtötték össze, vagyonukat elvették. Az érintetteket négy nap múlva Kisvárdára szállították. A kisvárdai gettóban a madaiakat külön utcában helyezték el. A gazdagabbakat közülük kiemelték, és veréssel igyekeztek belőlük kiszedni az elrejtett értékek helyét. Április 29-én a madaiakat bevagonírozták, és Birkenauba szállították őket. A fiatalabbak és egészségesebbek Dachauba kerültek.

A háború után 40 túlélő tért vissza. Mivel a templom és az iskola megmaradt, újraalapították a közösséget. 1949-ben 54 izraelita élt a településen, ám a hitközségnek 64 tagja és 18 adófizetője volt, mert egy helység még hozzájuk tartozott. Akkor még a Chevra Kadisa is fennállt, de 1957-ben a településen már egyetlen zsidó sem élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap