SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Őr

A Nyírbaktai járásban elterülő faluban a zsidók már 1770-ben megjelentek. A településen 1784–1785-ben 7, 1836-ban 104, 1848-ban 119, 1870-ben 158, 1880-ban 158, 1890-ben 148, 1900-ban 164, 1910-ben 139, 1920-ban 123, 1930-ban 70, 1941-ben 65 személy volt az izraelita vallás követője.

A fiókhitközség ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a nyírmadai anyahitközséghez csatlakozott. Amikor még a különböző törvények és rendeletek nem korlátozták a zsidóságot, volt zsinagógájuk, temetőjük, Chevra Kadisájuk, talmud-tórájuk, mikvéjük és héderük is. A közeli jesivákba sok őri fiatal járt. A 20. század elején a temető megtelt, és újat alakítottak ki.

1941-ben innen is bevonultak munkaszolgálatra. 1944-ben 75 főben jelölték meg az ortodox fiókhitközségben nyilvántartott zsidók lélekszámát, közülük 10 adózott. A gondnok Grünfeld Izidor, az anyakönyvvezető rabbi Jungreisz Jakab, a nyírmadai anyakönyvvezető rabbi volt. Rabbit nem foglalkoztattak, de még akkor is volt imaházuk és temetőjük.

Az őri zsidóknak 1944 áprilisában a kisvárdai gettó lett az ideiglenes otthonuk. A többi gettólakóval május végén indultak Auschwitzba. A lágerek felszabadulása után 3 nő és 7 férfi tért vissza, a templomot megrongált állapotban, a temetőket meggyalázva találták. A hitközség nem alakult újjá. A faluban 1949-ben már csak 3 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap