SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Petneháza

A Nyírbaktai járásba tartozó településen a zsidók már az 1770-es összeírásban szerepeltek. A helységben 1784–1785-ben 17, 1836-ban 15, 1848-ban 83, 1870-ben 82, 1880-ban 128, 1890-ben 199, 1900-ban 156, 1910-ben 130, 1920-ban 96, 1930-ban 85, 1941-ben pedig 62 izraelita, továbbá 5 kikeresztelkedett zsidó lakott.

A hitközség a 19. század elején alakult meg, s 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, 1885-ben pedig a nyírmadaihoz csatlakozott. A faluban volt zsinagóga, két temető, mikve és kóser mészárszék. A hitközség metszőt és templomszolgát foglalkoztatott.

1941-ben a fiatal férfiakat munkaszolgálatra rendelték; csak egyikük maradt életben, a többiek elestek a keleti fronton.

1944-ben 44 zsidó volt regisztrálva, az ortodox fiókhitközség anyakönyvvezető rabbija a kisvárdai anyakönyvvezető rabbi, Rosenbaum Samu; a gondnok Fogel Ignác volt, rabbit nem alkalmaztak. A hitközség szobakonyhás metszőlakással rendelkezett.

1944 áprilisában a petneházi zsidókat a nyíregyházi gettóba vitték, ahonnan később útjuk az egyik gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba vezetett. A haláltábort a kis közösségből viszonylag sokan túlélték, mert 1949-ben a településen még 28 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap