SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Pusztadobos

A Nyírbaktai járáshoz sorolt községben 1836-ban 40, 1848-ban 56, 1870-ben 79, 1880-ban 93, 1890-ben 79, 1900-ban 102, 1910-ben 92, 1920-ban 91, 1930-ban 73, 1941-ben 84 izraelita és 5 zsidónak nyilváníttatott lakott.

A faluban volt zsinagóga, rituális fürdő és héder, sőt egy ideig még jesiva is. A hitközség rabbit, tanítót és kántormetszőt alkalmazott, aki a környező kis települések vallási teendőit is ellátta. 1876-ban a hitközség ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a nyírmadaihoz csatlakozott. 1938-tól a zsidó földbirtokos földjét az állam kisajátította, a fiatalokat behívták munkaszolgálatra, a hitközség elszegényedett.

1944 pészahja után a zsidóknak be kellett zárkózniuk a házaikba. Keresztény szomszédaikkal csak titokban, a hátsó udvarok kerítésein át érintkezhettek. Április közepén a zsidókat szekerekre rakták, és átkísérték a kisvárdai a gettóba. Ott két szobát kaptak az egyik házban, ahol víz sem volt. Kisvárdáról mintegy másfél hónap múlva Auschwitzba vitték őket a vonatok. Egyik emlékkönyv nyolc nevet sorol fel, illetve az egyik nő gyermekeit említi a holokauszt áldozataiként. A 14 túlélő a hitközséget nem tudta újraéleszteni, a településen 1949-ben még 7 izraelita lakott, de a falut később ők is elhagyták.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap