SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírbogát

A Nyírbátori járás falujában 1747-ben 2, 1784–1785-ben 7, 1836-ban 23, 1848-ban 124, 1870-ben 225, 1880-ban 278, 1890-ben 370, 1900-ban 377, 1910-ben 404, 1920-ban 343, 1930-ban 322, 1941-ben 298 izraelita és egy zsidónak minősített személy lakott.

A hitközség a 19. század elején alakult, 1869-ben az ortodox irányzathoz csatlakozott. Eleinte a balkányihoz, majd 1885-től a nyírbátorihoz tartozott. Volt Chevra Kadisája és talmud-tórája, hatosztályos népiskolája és hédere. A hitközség rabbit, templomszolgát és több tanítót foglalkoztatott.

Az első világháború harcaiban 8 zsidó esett el. A háború után a zsidók üzleteit többször is kirabolták, az egyik boltot felgyújtották. 1920-ban a falu rövid időre román megszállás alá került, s akkor a tisztek a zsidóktól nagy összegeket zsaroltak ki. A fehérterror idején számos zsidó család elmenekült a faluból, és csak akkor jöttek vissza, amikor a helyzet konszolidálódott.

1938-tól a viszonyok rosszabbra fordultak. Egy átutazóban lévő zsidó fiatalembert megöltek, a hatóságok azonban eltussolták az ügyet. Ettől kezdve a zsidók félelemben éltek: a templomszolgát a lakásán megtámadták és kifosztották, sok zsidót a nyílt utcán megvertek. A helyi leventeparancsnok minden alkalmat megragadott, hogy megalázza a zsidó fiatalokat, a lakosságot nyíltan a zsidók ellen uszította. 1946-ban ezt a parancsnokot a népbíróság háborús bűnökért 5 év fegyházra ítélte.

1941 nyarán a rendőrség akciót indított az országba menekült zsidók ellen. Ezeket a családokat internálták, és ezt követően soha nem hallott felőlük senki. 1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra.

1944 márciusában kis létszámú német SS egység érkezett a faluba, és a csőcseléket a zsidók ellen uszította. Egymást érték az erőszakos cselekmények, különösen a zsidó lányok és asszonyok szenvedtek sokat. A rabbi feleségét véresre verték, néhány hét múlva meghalt.

1944-ben 250 zsidó élt az ortodox fiókhitközségben, köztük 26 adózó. A gondnok Steinberger Lajos volt, az anyakönyvvezető rabbi feladatát Katina Ábrahám látta el. Rajta kívül volt még 3 alkalmazott.

Pészah után az összes zsidónak be kellett költöznie a zsinagógába, ahol egy héten keresztül tartották fogva őket. Aztán a csendőrség valamennyiüket szekérre rakatta, és átkísérte őket Nyíregyházára, majd később Nyírjespusztára. Május 26-án a közösséget visszavitték a nyíregyházi vasútállomásra, ahonnan Auschwitzba szállították őket.

A munkaszolgálatot 10 férfi, a lágert egy férfi és 21 fiatal nő élte túl. A megmaradtak a hitközség épületeit kifosztva, a zsinagógát meggyalázva találták. A tóratekercsekből csak foszlányok maradtak. Amennyire lehetett, rendbe hozták a temetőt, a zsinagógát azonban eladták. A 26 tagból álló hitközséget 1949-ben Wirth Béla elnök vezette, de a közösség nemsokára megszűnt, s a zsidók lassanként elhagyták a falut.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap