SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírgyulaj

A Nyírbátori járásba sorolt faluban a zsidók már az 1770-es összeírásban is szerepeltek. A településen 1784–1785-ben 20, 1836-ban 17, 1870-ben 84, 1880-ban 122, 1890-ben 151, 1900-ban 156, 1910-ben 118, 1920-ban 139, 1930-ban 89, 1941-ben 43 fő volt izraelita hitű.

A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a nyírbátorihoz csatlakozott. Volt zsinagógája, Chevra Kadisája, hédere és mikvéje.

1942 végén a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. 1943-ra a zsidók közül csak a nők, a gyerekek és az öregek maradtak a faluban. A fiókhitközség tagjainak sorában 1944 áprilisában csak 30 zsidót tartottak nyilván. A kis közösségnek sem egyházi, sem világi vezetője nem volt, de imaházzal rendelkeztek. Az összeíráskor megjegyezték, hogy a lélekszám 90 százalékát a gyermekek és a nők alkotják, a bevonulás miatt csak 3 zsidó férfi maradt a településen, így természetesen hitközségi élet sem folyt.

Április közepén a gyulaji zsidókat a nyíregyházi gettóba vitték, ahonnan az egyik gyűjtőtáborba kerültek. Onnan a zsidókat májusban a nyíregyházi vasútállomásra kísérték, és Auschwitzba szállították őket. A háború után csak néhányan tértek haza. A faluban 1949-ben az izraeliták száma 4 fő volt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap