SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Piricse

A Nyírbátori járásba sorolt faluban a zsidók 4 fővel már az 1747-es összeíráskor szerepeltek. A településen 1784–1785-ben 28, 1836-ban 22, 1870-ben 166, 1880-ban 171, 1890-ben 136, 1900-ban 132, 1910-ben 98, 1920-ban 90, 1930-ban 73, 1941-ben pedig 69 izraelita és 2 zsidónak tekintendő egyén élt.

A hitközség 1750 körül alakult, és akkor épült az imaház is. 1869-ben a hitközség az ortodox irányzatot választotta, és 1885-ben a nyírbátorihoz csatlakozott. A településen volt héder, talmud-tóra és mikve. A hitközség metszőt, tanítót és templomszolgát foglalkoztatott.

Az első világháború után Piricsén is antiszemita kilengések okoztak szenvedést a zsidóknak. 1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra.

Az 1944 áprilisában készült felméréskor 52 zsidót említettek a fiókhitközségben, közülük 6 adózott. Akkor Grósz Sámuel metsző volt az egyetlen alkalmazott, akiről megjegyezték, hogy a hitközséget ő vezeti. Április közepén a zsidókat a nyíregyházi gettóba vitték, onnan a nyírjesi gyűjtőtáborba kerültek. Május 26-án visszagyalogoltatták őket a nyíregyházi vasútállomásra, majd Auschwitzba szállították őket.

A munkaszolgálatot 5 fiatal férfi, a lágert 2 férfi és 4 fiatal nő élte túl. A túlélők a zsinagógát romokban találták, a németek a háború alatt istállónak használták, a berendezési tárgyak eltűntek. 1949-ben még 4 izraelita volt a településen, a Kossuth u. 2/II. alatt lévő imaházukat az 1950-es években lebontották.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap