SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Gégény

A Nyírbogdányi járás egyik helysége, ahol a zsidók már az 1770-es összeírásban szerepeltek. A településen 1784–1785-ben 8, 1836-ban 21, 1848-ban 14 háztartásban 54, 1870-ben 91, 1880-ban 78, 1890-ben 92, 1900-ban 140, 1910-ben 111, 1920-ban 100, 1930-ban 103, 1941-ben 126 izraelita élt.

A hitközség eleinte a nyírtassihoz, majd 1885-től a kemecseihez tartozott. Volt mikvéje és hédere, de rabbit nem foglalkoztatott, csak metszőt és tanítót. A vallásos diákok a környékbeli jesivákat látogatták. 1925-ben megtelt a régi temető, és akkor új temetőt alakítottak ki. Ugyanabban az évben új zsinagógát építettek, miután a régi imaház leégett.

1920-ban a falu román megszállás alá került. Több zsidót nagyon megvertek. A fehérterror idején összetörték a zsidó boltok berendezéseit, a Goldsteinféle áruház pedig leégett. Néhány zsidó akkor elhagyta Gégényt, az élet azonban hamar konszolidálódott.

1938-tól, az új törvények bevezetése után a helyi hatóság mindent megtett azért, hogy a zsidók helyzete ne váljon kibírhatatlanná. Ennek ellenére árdrágítás miatt egy zsidót internáltak, és őt a garanyi táborban tartották fogva. 1942-ben 18 fiatal férfit behívtak munkaszolgálatra. A helybeli zsidókat 1944 áprilisában szedték össze. A gyülekezeti helyükre összpontosították őket, majd kirendelt szekérrel valamennyiüket Varjúlaposra vitték, hogy onnan az auschwitzi haláltáborba kerüljenek.

A munkaszolgálatot és a „munkatábort” 16an élték túl. Ők a zsinagógát megszentségtelenítve, a temetőt feldúlva találták. Az imasálakból a parasztasszonyok szoknyát varrtak maguknak. A hitközség nem alakult újjá. A túlélők elköltöztek, többen közülük alijáztak. A településen 1949-ben még 2 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap