SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

KEMECSE

A település a Nyírbogdányi járás székhelye volt, ahol 1747-ben 2, 1771-ben 11, 1784–1785-ben 49, 1836-ban 95, 1848-ban 172, 1870-ben 267, 1880-ban 297, 1890-ben 282, 1900-ban 297, 1910-ben 354, 1920-ban 399, 1930-ban 367, 1941-ben 309 izraelitát találtak.

A hitközség 1810 körül alakult, zsinagógájuk 1824-ben épült. A Chevra Kadisa működésének kezdetét az 1830 körüli évekre tehetjük. 1843-ban a régi zsinagóga helyett újat építettek. Az épület a rituális fürdővel együtt a későbbi Dimitrov utca 8–12. szám alatti telken állt. Külön temetőjük, nőegyletük, héderük, segélyező egyletük, 1926– 1927 körül szervezett talmud-tórájuk is működött. Jesivájukat 1870 körül alapították.

A közösség 1852-től volt anyahitközségként regisztrálva, 1869-ben az ortodox mozgalomhoz csatlakozott, bár zsidó lakossága megoszlott a neológ és az ortodox irányzat között, sőt a haszidok is jelen voltak. A környező helységek zsidóinak anyakönyvezését 1875-től látta el. 1885-ben a kemecsei hitközséghez csatlakoztak a környező települések kis hitközségei is.

Az első világháború harcaiban 32 zsidó vett részt, 5-en estek el, s többen maradandó sérülést szereztek. 1940-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, de néhány hónap múlva hazaengedték őket. 1942-ben a fiatal férfiakat ismét behívták munkaszolgálatra, és egy részüket a keleti frontra vezényelték, a többieket először a bánhidai erőműbe vagy a várpalotai bányába vitték dolgozni, majd Nagyszőlősre kerültek. 1943-ra a zsidók közül csak az öregek, a nők és a gyerekek maradtak a faluban.

1944-ben 316 zsidót írtak össze az ortodox anyahitközségben, 47-en fizettek adót. Hét személyt alkalmazott a hitközség, s működött a talmud-tóra-iskola is. Kemecséről a zsidóság elhurcolása április 14-én kezdődött meg. Negyedóra alatt kellett összepakolniuk és csomagjaikkal a Gazdakör udvarára menniük. Az összegyűjtött emberek egy részét a kirendelt fogatos gazdák Nyírjestanyára, másik részét Varjúlaposra szállították. Akadt néhány bátor ember, aki Varjúlaposra kenyeret vitt utánuk, de csak kevés ember merte vállalni azt a kockázatot, hogy a szomszédja átadott értékeit elrejtse. Mikecz István főszolgabíró éjszaka Nagyhalászba autózott, és figyelmeztette az ottani főjegyzőt, akinek zsidó felesége volt, így azok elmenekültek.

Május 14-én kezdődött meg az összegyűjtött zsidók Auschwitzba szállítása. 70-80 személyt 2 vödörrel zártak egy-egy vagonba. A Nyírjesen lévők utolsó csoportját június 4-én gyalogmenetben kísérték vissza a nyíregyházi vasútállomásra, ahonnan még aznap Auschwitzba hurcolták őket. A célt, vagy inkább a végzetet négy nap alatt érték el. Megérkezésük után nagy részüket meggyilkolták. A háború végén csak a legerősebb szervezetűek közül kerültek haza néhányan. Azok közül is többen visszatértek, akik munkaszolgálatosok voltak. A Nagyszőlősre került munkaszolgálatosokat a Vörös Hadsereg novemberben szabadította fel.

A 36 hazatért zsidó a hitközséget megpróbálta újjászervezni, de a keresztény lakosság ellenszenvvel fogadta őket. Főleg azok hangoskodtak, akik elhagyott zsidó házakban laktak. Az 1949-es népszámlálás 28 izraelitát említ, egy másik felmérés szerint a hitközségnek akkor 30 tagja volt. A hitközség az 1950-es években megszűnt.

Az 1956-os forradalom után hat zsidó Kanadába, egy család a fővárosba ment, néhányan alijáztak. 1960-ban már egyetlen zsidó sem lakott a faluban, s abban az évben a zsinagógát az országos zsidó szervezet lebontásra eladta.

Az 1941-es népszámlálás szerint a Nyírbogdányi járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

  • Berkesz (7; 952),
  • *Beszterec (25; 1494),
  • *Demecser (325; 4360),
  • *Gégény (126; 2356),
  • *Kék (86; 1995),
  • *Kemecse (309; 4465),
  • *Kótaj (139; 4292),
  • *Nagyhalász (266; 7909),
  • *Nyírbogdány (105; 2519),
  • *Nyírpazony (14; 3027),
  • Nyírszőllős (14; 1799),
  • Nyírtét (15; 1111),
  • *Nyírtura (18; 1433),
  • *Oros (98; 6979),
  • *Sényő (22; 1165),
  • *Székely (27; 1280),
  • Tiszarád (7; 837) és
  • *Vasmegyer (34; 1866).
  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap