SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Kótaj

A Nyírbogdányi járás falujában az első zsidó 1800-ban telepedett le. 1836-ban 114, 1848-ban 78, 1870-ben 202, 1880-ban 216, 1890-ben 132, 1900-ban 180, 1910-ben 160, 1920-ban 185, 1930-ban 166, 1941-ben 139 izraelita és egy zsidónak minősülő személy lakott itt.

A hitközség 1820-ban alakult, zsinagógája 1867-ben épült, többször felújították és bővítették. 1869-ben a hitközség ortodoxnak nyilvánította magát, 1885-ben a nyíregyházihoz csatlakozott. A hitközségnek volt Chevra Kadisája és hédere is. A zsidó gyerekek az állami iskolába jártak. A faluban zsidó kulturális élet nem folyt, cionista klubok nem voltak. A zsidóság csak a vallásnak szentelte életét.

1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, az öregek, a nők és a gyerekek mellől elvitték a családfenntartót, de ez így volt a keresztények esetében is. 1944 márciusában a zsidóknak be kellett zárkózniuk a házaikba, április közepén pedig be kellett költözniük a zsinagógába. Onnan a csendőrség átkísérte őket Nyíregyházára. Az ottani gettó már tele volt, ezért a kótaji zsidók Nyírjestanyára kerültek. Ez utóbbi helyen hetekig senyvedtek, majd gyalogmenetben, május 14-én, 26-án és június 4-én terelték a zsidókat a nyíregyházi vasútállomásra, hogy onnan tehervagonokba zsúfolva Auschwitzba induljanak.

A 21 túlélő a zsinagógát, a temetőt és a zsidók házait romokban találta. A keresztény lakosság ellenszenvvel fogadta őket, így jobbnak látták a faluból elköltözni. Néhányan alijáztak. Kótajon 1949-ben 11, 1956-ban 2, 1962-ben már csak egyetlen zsidó élt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap