SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nagyhalász

A Nyírbogdányi járás helysége, ahol 1784–1785-ben 27, 1836-ban 77, 1848-ban 75, 1870-ben 166, 1890-ben 178, 1900-ban 245, 1910-ben 298, 1920-ban 268, 1930-ban 312, 1941-ben 266 fő volt izraelita, 17 főt pedig zsidónak minősítettek.

A hitközség 1881-ben már működött. Eleinte önálló volt, majd 1885-ben a kemecseihez csatlakozott. Ugyanakkor a nagyhalászi hitközséghez csatlakoztak Kecskés-tanya, Rétság és Tiszahát zsidói is. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, nőegylete, éjjeli szállása, mikvéje, hédere, népiskolája, talmud-tórája és jesivája. A hitközség metszőt, tanítókat és templomszolgát is foglalkoztatott.

Az első világháború harcaiban 15 zsidó esett el, ennek ellenére a zsidókat a háború végén árulással vádolták, és a fehérterror idején házaikat kifosztották, őket pedig ütötték-verték és megalázták; az egyik özvegynek levágták a karját.

1941 elején a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra, nyáron pedig a rendőrség akciót indított az állampolgársággal nem rendelkezők kiszűrésére. A családokat internálták, s legtöbbjüket Kamenyec Podolszkijba hurcolták.

Az ortodox anyahitközségnek 1944 áprilisában 262 tagja volt, adófizetője 42 fő. A hitközség élén Diamant Jenő állt, de a közösségnek sem rabbija, sem anyakönyvvezető rabbija nem volt. Fenntartotta viszont az elemi iskolát és az 1935-ben felújított zsinagógát.

Pészah után a zsidóknak be kellett költözniük a zsinagóga udvarára. Onnan a csendőrség átvitte őket Nyíregyházára, majd később az egyik környékbeli gyűjtőtáborba, talán Simapusztára. Május 22-én begyalogoltatták őket a nyíregyházi vasútállomásra, és onnan vonattal mentek Auschwitzba.

A lágert 19 fiatal nő és egy férfi, a munkaszolgálatot 20 férfi élte túl. A túlélők a zsinagógát és a temetőt meggyalázva találták, de nekiláttak újjászervezni a hitközséget. Rendbe hozták a zsinagógát és a sírköveket, és közben meglelték a tóratekercseket, amelyeket a deportálásuk előtt átadtak megőrzésre a keresztényeknek.

Az 1949-es népszámlálás szerint 39 izraelita lakott a helységben, s a szintén akkor végzett felmérés 36 hitközségi tagról, köztük 12 adófizetőről számolt be. A hitközség a következő évtizedben megszűnt, a településen 1963-ban már csak 3 zsidó élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap