SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Nyírbogdány

A Nyírbogdányi járásnak nevet adó mezővárosban a zsidók már 1736-ban egy családdal jelen voltak. Lélekszámuk 1784–1785-ben 18, 1836-ban 26, 1848-ban 117, 1870-ben 127, 1880-ban 159, 1890-ben 166, 1900-ban 150, 1910-ben 171, 1920-ban 151, 1930-ban 150 fő volt. 1941-ben 105 ember volt izraelita vallású, 5 pedig zsidónak minősülő.

A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a kemecseihez csatlakozott. Volt imaháza, Chevra Kadisája, hédere és mikvéje. A hitközség metszőt és templomszolgát alkalmazott.

1941-ben kb. 30 fiatal férfit behívtak munkaszolgálatra, kétharmaduk elesett a keleti fronton.

1944 áprilisában az alapszabállyal nem rendelkező ortodox fiókhitközségnél 64 tagot tartottak számon, ebből 11 adófizetőt. Gondnokuk nem volt, az anyakönyvezést Leonorovits Géza kemecsei rabbi látta el. Rajta kívül az éppen munkaszolgálatát töltő metszőt és egy templomszolgát alkalmaztak. A Chevra Kadisa megszűnt a kis létszám miatt, s a katonai behívások miatt még az istentiszteletet is csak elvétve tudták megtartani, hiszen 10 férfit nehezen tudtak egyszerre egybegyűjteni. A hitközség rossz metszőlakással és 12 éve nem használt mikvével rendelkezett.

A zsidókat április közepén a nyíregyházi gettóba vitték, majd a vármegyeszékhely mellett lévő gyűjtőtáborba kerültek, ahonnan május végén Auschwitzba indultak a halálvonatok. A munkaszolgálatot 10 fiatal férfi, a lágert 3 fiatal nő élte túl. A hitközség nem alakult újjá. A településen 1949-ben 3 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap