SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Oros

A Nyírbogdányi járáshoz tartozó községben 1736-ban 2 zsidó család, 1747-ben 11 adózó, 1784–1785-ben 22, 1836-ban 60, 1848-ban 64, 1870-ben 112, 1880-ban 159, 1890-ben 118, 1900-ban 121, 1910-ben 136, 1920-ban 110, 1930-ban 113, 1941-ben 98 izraelita és 4 zsidónak minősülő egyén lakott.

Az 1781-ben alakult hitközség, amelynek volt Chevra Kadisája, kis imaháza és temetője is, a nagykállóihoz csatlakozott. 1869-ben az orosi hitközség ortodoxnak, majd 1885-ben a kemecsei alá tartozónak nyilvánította magát. Ugyanakkor az orosi hitközséghez tartoztak a környező települések (Birke, Borbányaszőlő, Harangod, Lauratanya) kis hitközségei is.

1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A keleti fronton közülük sokan el-estek. 1944 tavaszán az ortodox fiókhitközségbe 72 fő tartozott. Gondnok és rabbi nem volt, az anyakönyvvezető rabbi tisztét a kemecsei Leonorovits Géza töltötte be. Egyetlen metsző állt a hitközség alkalmazásában.

1944. április 14-én éjjel minden zsidó házba bekopogtak azzal az utasítással, hogy mindenki azonnal jöjjön ki az utcára. Csak háromnapi hideg élelmet hozzanak magukkal, semmi mást. A zsidók engedelmeskedtek, majd a magyar csendőrök kíséretében gyalog elindultak Nyíregyháza felé. Ott beterelték őket a gettóba, később az onnan 8 km-re fekvő tanyára kerültek. Május végén az áldozatokat a nyíregyházi vasútállomásról a vonatok Auschwitzba vitték.

Az eseményeket csak kevesen élték túl. A túlélőket a keresztény lakosság nyílt ellenszenvvel fogadta. A hitközség nem alakult újjá, 1949-ben csak 6 izraelita élt a községben, mert néhányan alijáztak, mások elköltöztek a városokba. Ma már a településen egyetlen zsidó sem él.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap