SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Gemzse

A Tiszai járásba tartozó faluban az első zsidók 1750 körül telepedtek le. A településen 1770-ben 17 főnyi zsidót mutattak ki; 1836-ban 125, 1846-ban 114, 1848-ban 117, 1870-ben 109, 1880-ban 108, 1890-ben 142, 1900-ban 126, 1910-ben 96, 1920-ban 98, 1930-ban 79, 1941-ben 64 izraelita lakosa volt. A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát, és 1885-ben a mándokihoz csatlakozott.

A munkaszolgálatot az itteniek sem kerülhették ki, megjárták az ország több települését és Ukrajnát is. 1944. április közepén közvetlenül pészah után a magyar csendőrség szekerekre rakta az öregeket, az asszonyokat és a gyerekeket, és beszállították őket a kisvárdai gettóba. Felvetődött körükben a szökés gondolata is, de az őrök azzal fenyegetőztek, hogy a szökevények hozzátartozóit kivégzik, másrészt igyekeztek elhitetni, hogy csak munkatáborba mennek. A gettóból május végén Auschwitzba vezetett az út. Ott tucatnyi családból vesztek oda a tagok, csak néhányan térhettek vissza. Ők a hitközséget nem szervezték újjá. A községben 1949-ben 7 izraelita élt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap