SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Mezőladány

A Tiszai járásban elterülő község három településből – Őrladányból, Őrmezőből és Endesből – alakult ki. A 18. században zsidókat már mindhárom helyen írtak össze. 1770-ben Őrmezőben 7 zsidót élt. 1836-ban Őrmező Ladányban 61 zsidót is említenek, Endesen 6 fő lakott. 1840-ben 75, 1848-ban 79, 1870-ben 143, 1880-ban 135, 1890-ben 139, 1900-ban 179, 1910-ben 102, 1920-ban 118, 1930-ban 133, 1941-ben 103 fő volt az izraeliták lélekszáma.

Az 1840-es években már bizonyára létezett a zsidó fiókhitközség is, de csak jóval később építették azt a lakóházat, amely átalakítva zsinagógaként szolgált. Ez a mai művelődési ház szomszédságában, az Újkenéz felőli oldalon volt.

Az 1940-es években éjszakánként többször megzörgették a zsidó üzletek, házak ablakait, ajtajait, ijesztgetve azok tulajdonosait. Több zsidót vittek munkaszolgálatra, például Adler Jenőt, Einzig Izidort és Glück Lajost. Adler két testvére 1945. június 30-án szabadult fel a haláltáborokban.

Amikor a sárga csillag viselése még nem volt kötelező, többen a távoli rokonaikhoz utaztak. 1944 áprilisában az ortodox fiókhitközségnek 106 zsidó volt a tagja, de adófizetője nem akadt. Rabbija és gondnoka nem volt, az anyakönyvezést a mándoki anyakönyvvezető rabbi látta el. Április közepén a zsidó családokat Szikora Mihály csűrében gyűjtötték össze. Az ismerősök tejet, kenyeret vittek a csűrhöz, titokban adták át az ennivalót a bezártaknak, de a rendfenntartók erre is rájöttek. Április 20a körül a gazdákat forspontos szekérfuvarra kötelezték, és azokon a zsidókat Kisvárdára vitték. Onnan május végén Auschwitzba szállították őket. A túlélők közül nem mindenki tért vissza a lakóhelyére. A településen 1949-ben még 6 izraelita élt.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap