SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tiszabezdéd

A Tiszai járásnak ebben a községében a zsidók 1747-ben 4 fővel voltak jelen. A települést 1770-ben 17, 1784-ben 24, 1836-ban 86, 1848-ban 169, 1870-ben 167, 1880-ban 158, 1890-ben 138, 1900-ban 98, 1910-ben 74, 1920-ban 96, 1930-ban 73, 1941-ben pedig 66 izraelita lakta.

Hitközségük a mándoki rabbinátus alá tartozott, azonban ténylegesen a kisvárdai rabbi és a kisvárdai hitközség gyakorolt rájuk nagyobb befolyást, ez utóbbi hely rabbija végezte a vallási teendőket is. Templomuk 1900-ban épült, volt temetőjük és héderük. Metszőt is tartottak, aki egyben a talmudista iskolába járó gyerekek tanítója volt.

Az 1919-es direktórium alatt, majd azt követően a zsidók is szenvedtek, ám később az élet normalizálódott. 1938-tól viszont bekövetkeztek az atrocitások. A zsinagógát meggyalázták, ablakait beverték, megrongálták a zsidó tulajdonokat, kárt tettek a zsidó vagyonokban. Több zsidót megvertek, néhány boltot és házat kifosztottak. Egyik családot a hatóságok kitoloncolták, s a végzetük Kamenyec Podolszkij lett. 1942-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra.

1944 pészahja után a helybéli zsidókat is összeszedték. Leventéket bíztak meg a személyek és a házak őrzésével. Április 15-ről 16-ra, vagyis szombatról vasárnap reggelre történt a zsidók „koncentrálása”. A záhonyi csendőrőrsről jöttek csendőrök, és a műveletben hat katona is segédkezett. Reiz Hermann üzletét és házát jelölték ki arra a célra, hogy oda gyűjtsék a zsidóságot. Abban a kocsma és a mészárszék szolgált a zsidó családoknak egy éjszakára szállásul. A lakosok megpróbáltak élelmiszert vinni nekik, de szombat lévén, azt nem tudták összeszedni, ráadásul a segíteni akarókat a csendőrség erélyesen távol tartotta. Vasárnap délután szekérre rakták és elindították őket Kisvárdára. A kisvárdai gettóból május végén Auschwitzba kerültek.

A Tiszabezdédről való eltávolítás után a házakat lepecsételték, majd pár nap múlva feltörték a pecséteket, és a romlandó árukat szekereken a községházára hordták. A zsidó boltokban árukészlet nem volt, mert azoktól az árusítási engedélyt már korábban bevonták. A kisebb állatok a szomszédokhoz kerültek. Később a zsidó holmikat összeszedték, sokat eladtak, de közben már egyéb is „elcsúszkált”.

A háború végén 10 fiatal tért haza, akik a templomot romos állapotban találták. Rövidesen elhagyták a falut, így 1949-ben a faluban már csak 3 zsidót írtak össze.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap