SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tornyospálca

A Tiszai járás második legnépesebb településén 1757-ben egyetlen zsidó család élt. Tornyospálcán 1770-ben 8, 1784–1785-ben 12, 1836-ban 43, 1848-ban 100, 1870-ben 100, 1880-ban 111, 1890-ben 129, 1900-ban 121, 1910-ben 89, 1920-ban 107, 1930-ban 103, 1941-ben pedig 76 izraelitát mutattak ki.

A hitközség 1868 után az ortodox irányzatot választotta. A faluban volt imaház, talmud-tóra és héder. A hitközség metszőt is foglalkoztatott. 1885-ben a hitközség a mándokihoz csatlakozott. A zsidóság a mai Rákóczi utca 46. szám alatti telken építette fel az 1906-ban átadott, mintegy 10 × 9 méteres zsinagógáját.

1938-ban a községbe szabadcsapatok érkeztek, amelyek tagjai a Felvidékre irányuló akciókban vettek részt. A zsidó boltosoktól vásároltak, de nem fizettek, ettől nagyobb atrocitás a zsidóságot részükről nem érte. 1941-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. Többségük életét veszítette a keleti fronton.

1944 áprilisában a falu zsidóságát a zsinagóga udvarába gyűjtötték. Létezik olyan visszaemlékezés, amely ezt az időpontot április 8-ra teszi, de ennek más forrásból történt megerősítését nem ismerjük, így inkább az általánosan jellemző, április 16-i dátumot fogadhatjuk el annak az eseménynek a bekövetkeztére, amikor a zsidók elbúcsúztak szomszédaiktól, és szó nélkül elindultak a végzetük felé. Kis batyuikkal, kendőbe csomagolt élelmükkel két napot töltöttek a zsinagóga udvarán. Éjfél körül a falu paranccsal kirendelt lovas gazdái megjelentek a zsinagóga előtt, és a mintegy hatvan főt elszállították a kisvárdai zsinagóga udvarába. Oda több falusi asszony gyalog utánuk ment, megpróbáltak élelmet adni a vaskerítésen át, de a csendőrök elzavarták őket. A pálcai zsidókat május végén Kisvárdáról vitték Auschwitzba. Közülük mintegy tucatnyian tértek csak vissza.

Azok a fiatal zsidó férfiak, akik munkaszolgálatosak voltak, hazatértük után csak a felforgatott házaikat találták meg, továbbá a saját vagy családtagjaik ruháit másokon, eszközeit, berendezéseit pedig másoknál.

A hitközség 1947 elején nem működött, de az 1949-ben végzett felméréskor azt jelentették, hogy újjászerveződött. A pálcaihoz tartozott egy fiókhitközség, velük együtt 28 lélek volt a hitközségben, közülük 9 családfő adózott. Az 1949-ben végzett népszámláláskor a településen 16 izraelitát írtak össze. Az 1960-as évekre már csak két család maradt a községben, ők a zsinagógát 1963-ban lebontották, s ezzel lényegében a maradék nyomokat is felszámolták.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap