SZABOLCS VÁRMEGYE

A VIDÉK ZSIDÓ EMLÉKEZETE

Tuzsér

A falu a Tiszai járáshoz tartozott, az itteni zsidók az 1747-es összeírásban 2 fővel szerepeltek. A településen 1836-ban 37, 1848-ban 32, 1870-ben 103, 1880-ban 82, 1890-ben 73, 1900-ban 80, 1910-ben 76, 1920-ban 76, 1930-ban 78 ember (köztük 10-en Kálongatanyáról), 1941-ben 55 izraelita lakott. 1885-ben a hitközség a mándoki ortodox hitközséghez csatlakozott. Zsinagógájuk a mai orvosi rendelő helyén volt.

1941-ben a fiatalokat behívták munkaszolgálatra. Egyesek szerint 1944. április elején a zsidók számára néhány házat jelöltek ki, ahová be kellett költözniük, mások úgy emlékeznek, hogy április közepén a zsinagógába gyűjtötték össze őket. 12 napi élelmet és a legszükségesebb ruhát vihettek magukkal. Akiket egy nap alatt nem tudtak a zsinagóga udvarába beterelni, azoknak a háza elé leventéket állítottak őrnek. Pészah után megérkeztek a magyar csendőrök, és a zsidókat a falubeliekkel szekereken a kisvárdai gettóba vitették. Semmit nem vihettek magukkal, még élelmet sem. A zsidó házakat vörös viaszpecséttel zárták le, a javakat az elöljáróság később elrekvirálta. A gettóból május végén Auschwitzba szállították őket, ahonnan csak körülbelül tíz fő tért vissza. Néhány férfit keresztény barátaik mentettek meg azzal, hogy mint munkások ott maradhattak náluk.

1948-ban 3 izraelita élt a településen, szintén ennyit rögzített az 1949. január 1-jei állapotot kimutató népszámlálás is.

  • in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Bejelentkező űrlap